Városkommunikáció. Soha Krisztián, Kreatív, XI. évfolyam, 9. szám, 2002. szeptember 30. Racionális
vagy érzelmi alapú érvelésre van szükség az önkormányzati pr-munkában?
Melyek az integrált kommunikáció bécsi modelljének alapelemei? A
nagyvárosi önkormányzatkommunikációja mennyiben különbözik más
települések, illetve a kormányzat kommunikációjától? Fred Vavrousek, a
bécsi városháza sajtófőnöke előadásában többek között ezekre a
kérdésekre adott válaszokat. A budapesti városházán tartott előadásában
Fred Vavrousek az integrált kommunikáció bécsi modelljével ismertette
meg az érdeklődőket. A városlakó mint partner A
több évtizedes önkormányzati kommunikációs tapasztalattal rendelkező
szakember bevezetőjében a nagyváros kommunikációját a tőzsde
működéséhez hasonlította: szerinte a mérhető gazdasági vagy egyéb
adatok a helyhatósági kommunikációban és a részvénykereskedelemben
egyaránt háttérbe szorulnak a szubjektív, érzelmi elemekkel szemben. A
nagyvárosi kommunikáció legfontosabb kiindulópontja és alapeleme –
hívta fel a figyelmet a sajtófőnök –, hogy a lakosok egyre
igényesebbek, bele akarnak szólni a dolgok alakulásába, és partnernek
tekintik önmagukat. Az
állami szervek, hivatalok, önkormányzatok nemcsak Ausztriában, hanem a
világon mindenütt információs versenyben állnak a nagy cégekkel, és
sokszor tanulhatnak is azoktól. A bécsi szakember példaként azt
említette, hogy Európában a magáncégeknek általában sokkal jobb
ügyfélkapcsolati rendszereik vannak, mint az önkormányzatoknak. Mivel a
jó kommunikáció a helyhatósági munka egyik legfontosabb eleme, ennek
kidolgozása és pontos felépítése – bár hosszadalmas folyamatról van szó
– az alapfeladatok közé tartozik. Az
integrált városi kommunikáció bécsi modelljét számos osztrák és
külföldi szakember bevonásával körülbelül két év alatt sikerült
megvalósítani. Fred Vavrousek szerint a projekt eredményességét jól
jelzi, hogy elemeit már több ausztriai tartomány is átvette, és
hatékonyan alkalmazza. Alapelemek A
bécsi integrált kommunikációs modell arra a gondolatra épül, amelyet a
pr-szakember külön kiemelt: „A kommunikáció több képzelőerőt kíván meg,
mint a legtöbben gondolnánk.” Az újfajta pr-tevékenység alkalmazása
azért is szükségszerű, mert a lakosság az utóbbi években egyre nagyobb
ellenszenvvel tekint a kontrollálatlan információáradatra és a
dezinformációra. Ezenkívül a médiumok fejlődése, a korábbinál szorosabb
együttműködése, valamint az új médiatípusok (internet,
mobilkommunikáció) megjelenése és térnyerése szintén a hagyományos
kommunikációs modellek újragondolását sürgeti. Az
osztrák fővárosban alkalmazott kommunikációs munka alapelvei a
következők. Egyirányú kommunikáció helyett a lakossággal folytatott
párbeszédre van szükség, hiszen bár az emberek jelentős része valójában
nem akar beleszólni az önkormányzat munkájába, a lehetőséget
mindenképpen látni szeretné. A dialógus megvalósítása érdekében
létfontosságú a kommunikáció egyszerűsítése: egyetlen információs
telefonszámra van szükség (megfelelő call center szolgáltatással
kiegészítve), egy e-mail és egy postai címet kell használni. Az
infóáradat és a dezinformáció helyett testre szabott tájékoztatásra van
szükség: a nagyvállalatoktól „ellesett” CRM-módszerek (adatgyűjtés és
az adatok megfelelő használata) kiválóan alkalmasak arra, hogy
személyes kapcsolatot alakuljon ki a város vezetői és a polgárok
között. Szintén
a privát szféra pr-gyakorlatából származó elv, hogy a public
relations-aktivitás nem csupán médiatevékenység, hanem annál jóval
átfogóbb munka. Az önkormányzati kommunikációnak is szerves részét
képezi a vállalati kommunikációs kultúra (az alkalmazottak érintkezése
egymással és az emberekkel) kialakítása, a corporate design
(reklámanyagok, levelek, munkaruhák, járművek) kidolgozása, valamint a
külső és belső kommunikáció tartalmának pontos felépítése (érthető
kifejezésmód alkalmazása, a lakosságot érdeklő vezértémák felvetése). Az
integrált kommunikációs modellben a kommunikációs központ nagyon fontos
hídszerepet tölt be a politikai vezetés és az egyes ügyosztályok (belső
kommunikáció), valamint az önkormányzat és a lakosság (külső
kommunikáció) között. A bécsi kommunikációs központ legfontosabb
feladatai közé tartozik professzionális médiaplatformok (külső és belső
egyaránt) kialakítása: ezek közé sorolhatók a hetente-kéthetente
megjelenő hírlevelek, a minden hónapban csaknem egymillió példányban
terjesztett önkormányzati kiadvány, az önkormányzati munkatársak
részére készített újság, valamint a www.wien.at site és az ahhoz
kapcsolódó szolgáltatások. A külső kommunikáció egészen különleges
kihívásaival kell szembenézni a város több országban – köztük
Magyarországon – működő külkapcsolati irodáiban, amelyek
pr-tevékenységét szintén a bécsi önkormányzat kommunikációs központja
hangolja össze. Fred
Vavrousek a szakemberek kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a város
által foglalkoztatott 60 ezer emberből 120 dolgozik a kommunikációs
központban, amely a város teljes költségvetésének 0,5 százalékával,
mintegy 30 millió euróval gazdálkodik. Üzleti és önkormányzati-pr A
Kreatív kérdésére a kommunikációs vezető kifejtette, hogy a tisztán
„corporate” kommunikációval szemben, ahol kizárólag üzleti szempontok
állnak a homloktérben, az önkormányzati pr némiképp komplexebb feladat,
hiszen bizonyos szociális, illetve demokratikus szempontoknak is
érvényre kell jutniuk. Szarvas Zoltán pr-szaktanácsadó ezzel
kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a vállalati marketing piacorientált és
profitcentrikus szemléletével szemben az önkormányzati pr-nek
elsősorban bizalomorientáltnak és valóban kommunikáció-központúnak kell
lennie, hiszen a lakosságnak – amióta politikával foglalkozik –
alapvető igénye van arra, hogy együtt gyakorolhassa a hatalmat azokkal,
akiket megbízott a politikai feladatokkal. Így tehát az önkormányzati
területen fokozottan érvényesülnek a pr kulcsszavai, a bizalom, a
megértés, az egyetértés, a támogatás és mindenekelőtt az együttműködés.
A fő feladat mindig ugyanaz: nem a nyilvánosságról kell beszélni, hanem
a nyilvánossággal és előtt kell lehetőség szerint érvényre juttatni a
jelenlegi és a leendő választók érdekeit. A
városi önkormányzati kommunikáció azonban az országos politikai,
illetve kormányzati kommunikációtól is különbözik, hiszen egy-egy
településen – még akkor is, ha milliós világvárosról van szó – sokkal
szorosabb a kapcsolat a polgárok és a politikai vezetés között. Bár
állami szinten jóval nagyobbak lehetnek a kommunikációs ráfordítások –
tette hozzá a bécsi szakember –, a kormányzatok esetében sajnos az
információ általában még mindig csak egy irányba áramlik, és a
pr-tevékenység javarészt a választási időszakra koncentrálódik. A bécsi
főpolgármester azonban a folyamatos integrált kommunikáció mellett tört
lándzsát, és elképzelése több európai nagyváros vezetőinek érdeklődését
is felkeltette. Kis települések pr-je
Arra a kérdésünkre, hogy mindebből mit tanulhatnak a kisebb települések
vezetői és kommunikációs szakemberei, Fred Vavrousek azt válaszolta: az
integrált kommunikációs modell kialakítása során éppen a kis
települések tapasztalatait igyekeztek hasznosítani. Korábban ugyanis
kizárólag a kisebb városokban és falvakban lehetett megvalósítani a
valódi, kétirányú információáramlást, csak ott lehetett kikérni a
lakosság nagy részének véleményét. Egy dolgot azonban a kicsiknek sem
szabad elfelejteniük – tette hozzá Fred Vavrousek –, az önkormányzati
kommunikációban az emóció mindig fontosabb, mint maga az információ. Ferling
József, a Ferling PR ügyvezető igazgatója a Fred Vavrousek által
elmondottak alapján hangsúlyozta, hogy igaztalan lenne a Bécsben
sikeresen alkalmazott önkormányzati kommunikációs modellel
összehasonlítani és elmarasztalni a magyarországi gyakorlatot, mivel
idehaza még ma is alapvetően másként illeszkedik a társadalom
mindennapjaiba a kommunikáció, mint odaát. A párbeszéd alapú public
relations következetes alkalmazására Magyarországon egyelőre csak az
üzleti, vállalati szféra tett értékelhető kísérleteket. Az
önkormányzati kommunikációban a beszélgetőpartnerek, az érintettek be
nem azonosítása miatt bizony még akadozik a párbeszéd. Számunkra a
bécsi modell nem a bemutatott kommunikációs eszköztár miatt érdekes
igazán. A tanulnivalót inkább a stratégiai gondolkodás és a
következetesség jelenti. A hosszú távú, folyamatos kommunikáció helyett
a hazai gyakorlatot egyelőre valóban a rövid távú, operatív és
médiaközpontú megoldások jellemzik. Bár
Szarvas Zoltán véleménye szerint azon már rég túlhaladtunk, hogy a
pr-tevékenység csupán médiatevékenység lenne, de a valódi együttműködés
kialakításában még valóban sok tennivaló akad. A végső cél – a
tájékozódást és a tájékoztatást, majd a kölcsönös megértést követően –
az emberek közti együttműködés stratégiájának „mérnöki” előállítása,
amelynek megvalósításához a fentebb leírt és Bécsben alkalmazott,
illetve a magyarországi sajátosságokból adódó más eszközök közül
bármelyik felhasználható, azaz pontosabban fogalmazva felhasználandó. Soha Krisztián Bécskép másképp. Városkommunikáció Kreatív, XI. évfolyam, 9. szám, 2002. szeptember 30.
|